Van az úgy, hogy amit meghirdetnek, nem úgy sül el. Pedig minden tökéletes. A hajó nagy, van sok ember, táncolós muzsika, csodás énekesek és nagyszerű zenészek. Mégsem mozdul senki. Pedig a motiváció adott. Táncolj a Budapest Bárral vasárnap! Mondták. Aztán mindenki csak állt.

Az A38 8-án teli volt, de nagyon, egy tűt nem lehett elejteni, annyira. Ahogy a színpad is. A Budapest Bár zenekar, projekt, produkció, tudomisén, teljes legénységgel szállt a fedélzetre. Ilyen teljességben talán még sosem láthattuk őket (legalábbis én nem). Csak jöttek a dalok, és átjárt a kabaré mindent. Vagyis a falakat, a padlót, a levegőt is, csak az embereket nem. Pedig csak annyi kell, hogy páráppápárárápárárám, és ott a bugi a lábban. És végre egy koncert ahol nem ülni kell és figyelni, hanem lehet ropni hévvel. Aztán.

De ha sikerült kizárni a körülvevő fabábukat, elvarázsolt a zenészek átélélése, és az énekesek színjátéka. Mert az nagyszerű volt, és visszarepültem évtizedeket az időben, oda ahol nem is járhattam. Szalóki Ágiba lány létemre szerelmes lettem, ahogy a Holnapot énekelte. Meseszép. Németh Juci és Kiss Tibi adták a bejövős bohém párost, Keleti András a törött szívű szerelmest, Frenk a szívfájdalmast. Mindenki odatette magát. Így sok-sok régi és új feldolgozás után már nem érdekelt hogy csak páran táncolunk. Hiszen az volt. Budapest Bár: Tánc. És most májusig nem lesz. Addigra pedig tanuljunk már meg még vasárnap is mulatni, ha már mulatni jó, kéremszépen!

Nefrit legutóbbi 5 bejegyzése

• Happiness hurts - August 31st, 2010
• MegaFaktor - August 30th, 2010
• Burning Love - June 21st, 2010
• Foals - Miami - June 4th, 2010
• Pony Pony Run Run - April 19th, 2010

Címke: Budapest Bár, Class, Jazz, Koncertbeszámoló, Pop   Kategória Uncategorized |