Imádom, amikor csak úgy küldenek nekem egy zenét, mert biztosak benne, hogy tetszeni fog. És tényleg! Kaptam most egy dalt, egy Charlie Winston nevű arctól, és leesett az állam. A fickónak iszonyat jó karcos hangja van, mint valami igazi blues énekesnek. A zenéje pedig legalább annyira megindító. Fehéren énekel úgy, mint az öreg néger blues zenészek, legalább olyan átéléssel. Persze néha elmegy könnyedebb irányba, és ettől totál hallgatható lesz. Nekem. Mert bírom én a blues-t, csak töményen azért sok. Charlie zenéje úgy lenne igazán jól fogyasztható, ha borral a kezemben hallgathatnám élőben, valami kocsmában, de így is működik, ha csak a hangfalakból szól. Lüktet, nincs mit tenni. Tessék odafigyelni rá, mert az egész Hobo című album, amin a lenti dal is szerepel, iszonyat jó!

Nefrit legutóbbi 5 bejegyzése

• Nincs új a nap alatt - March 9th, 2010
• Kis esti WTF - February 17th, 2010
• Valahol már hallottam 2.0 - February 5th, 2010
• Natalie, smokin' sexy! - January 12th, 2010
• Sade: Soldier of Love - January 5th, 2010

Kategória Uncategorized |