Megnéztem hirtelen felindulásból a This Is It című filmet. Igen azt, ami Jacko felkészülését dokumentálja a nagy visszatérő turnéra. Gondoltam majd rossz lesz, és felesleges ajnározás lesz, meg siratás, siránkozás, miközben a színpadon ugrál majd egy zombi, aki néha megremeg, de próbálják a legelőnyösebb kameraállásból mutatni (ami nyilván lehetetlen). Meg különben is csak biztos gyorsan összevágtak valami teljesen átlagos és nézhetetlen valamit a pénz miatt. De nagyot tévedtem. Teljesen korrekt, élvezhető doku ez, ami nem akar több lenni  mint egy film, sok Jacko zenével egy turnéról, ami sosem volt.

Beülök a mozikba, körbedübörög a Dolby Sorround és kapok egy képet arról, hogyan megy egy igazán nagy turné castingja, hogyan készülnek a táncosok, alakul a színpad, és próbálnak a zenészek. Aha, táncos akarok lenni, imádom ahogy mozognak, csupa szenvedéllyel. Valószínűleg tényleg a legjobbak, hiszen kiválasztásukban a pop királya is aktívan részt vesz. Az akitől valószínűleg a legtöbb lépést lesték el. Ez a Michael Jackson a profi. Aki tökmindegy milyen egészségi állapotban van, vágja a showbusiness-t. Igazából az élteti. Tudod, olyan, mint a remegős Ozzy Osbourne, akit ha kitolnak a színpadra, ismét metálisten lesz. Jackoval is ez van. Ott van a fejében az összes dala, betanítja a zenészeket, irányítja a koreográfiákat sőt, Ő is simán lenyomja mindet. Ami azért viccesen hat a kigyúrt táncosfiúk mellett. Ahogy viccesek a melegítőnacik, vagy csúnyamintás ingek is amiben gyakorol. De csak kényelmesen, bármit felvehet (úgysem az ízléséért szerettük), fényez zakót, piros répafarmert, Ed Hardy pizsamát, bármit. A hangja is ott van a szeren, nincs zombulás, még az arcát is elviselem, az se esik szét.

Közben ott van Jacko a gyerek, akit tényleg nem ismerünk. Nagyon fura. Egyrészt borzasztó esetlen, meg kedves. Nem az a művész, aki leordítja a másik fejét, ha elront valamit, hanem csak annyit mond, “ezért próbálunk”. Látszik, hogy a színpadon van a helye, ott igazán saját maga. Igazából megmondhatatlan ki, vagy mi volt Ő. Tényleg olyan, mint egy gyerek, és hirtelen borzasztó szimpatikus lesz. És pont ezért jó ez a film, mert ezt éri el. Nem kezdem el sajnálni, nem kezdek el síni, hanem tisztelem a művészt, aki volt, és kicsit megértem. És el akarok menni egy koncertre pedig tudom, hogy nem lehet. De iszonyatosan jól szólnak a dalok, amik még mindig jók. Ez van, lemaradtam, mindenki lemaradt. Viszont a moziban pótolhatunk, vagy majd dvd-n. Szerintem érdemes.

Nefrit legutóbbi 5 bejegyzése

• Nincs új a nap alatt - March 9th, 2010
• Kis esti WTF - February 17th, 2010
• Valahol már hallottam 2.0 - February 5th, 2010
• Natalie, smokin' sexy! - January 12th, 2010
• Sade: Soldier of Love - January 5th, 2010

Címke: Michael Jackson   Kategória Uncategorized |