Megérkezett – a Heineken Balaton Soundon kidőlt – Klaxons legfrissebb klipje az augusztus 23-án kijövő Surfing The Void albumról. Az Echoes-szal a srácok most egy kicsit kárpótolnak az elmaradt koncert miatt, és ha hasonlóan tökéletes darabok kapnak helyet a Polydor gondozásában megjelenő új korongon, talán még meg is bocsájtom a Zamárdiban elkövetett kiesésüket.
A Starry Eyed kislemez és videó után megérkezett az angol dalszövegíró/énekes Ellie Goulding harmadik kisfilmje a március 1-én debütált Lights-ról. A fiatal szőkeség és menedzsmentjének választása ezúttal egy 100%-ig lírai dalra esett, ami első hallásra egy tipikusan csöpögős, amerikaiasan szívbemarkolós, és a slágerszirupok kliséivel megpakolt szerzemény, amire egészen biztosan minden tini jó erősen magához szorítja, majd telesírja kispárnáját. Ennek ellenére a The Writer dalszövege – amit természetesen maga Ellie írt –különlegesebb dimenziókba emeli az amúgy langyos popdalt, egészen oda, ahová Kelly Clarkson Because Of You-ja is költőüreget ásott magának. Csúnya állatok ezek a fülbemászók.
Újabb gyöngyszem a nyári megjelenések között! A francia Discodeine duó (Pilooski és Pentile) egy alaposan megizzasztó felvétellel állt elő, aminek témája újra a „fura klubzene”, és persze a Föld elhagyása egy kalandos sci-fi utazásra. A két producer azonban most nem egyedül vágott neki, hanem útitársuk lett a kölni Kompaktnál debütált Matias Aguayo is, aki utánozhatatlan – és kapásból beazonosítható – vokáljával kíséri az emotronikus fiúkat. További jó hír, hogy Discodeine bemutatkozó albuma is úton van a megjelenés felé, ami várhatóan ősszel már elérhető lesz D * I * R * T * Y jóvoltából Jarvis Cocker, Matias Aguayo és Baxter Dury közreműködésével. Addig itt a zseniális sci-fi videó Clovis Goux és Marco Dos Santos munkája nyomán.
A kaliforniai We Are The World electro-dance csapat debütáló, Clay Stones című videója után máris itt a második felvonás, ami újra erősen drámai, hátborzongató, és vizuális esztétikából jeles. Ugyan a Fight Song csomagolása még mindig kissé Fever Ray,- és Planningtorock-gyanús, azonban az IAMSOUND legújabb üdvöskéi hosszútávon – minden bizonnyal – egy vakmerően friss és üde színfoltot képeznek a zenei palettán. A zenekar egyébként Lady Gaga első számú kedvenc bandája, amin nem is nagyon csodálkozhatunk, hiszen a WATW énekesének nemi identitásbeli kérdése is hasonló médiaszenzációt váltott ki, mint a pa-pa-pa, ga-ga-gazással karriert befutó énekesnő korábbi vita tárgyát képező fütyi-kérdése. Ollé! 
Az új videóért kattints a Tovább olvasom opcióra!
A kipusztult dinoszauruszok sorsát a szívén és nevén viselő Totally Enormous Extinct Dinosaurs művésznéven alkotó MySpace-zenekar egy újabb zseniális videóval állt elő az All in Two Sixty Dancehalls EP-ről. A játékos elektró, és szintihangokkal építkező formáció Garden című felvételében a vokálokat a Lulu and the Lampshades kollaborációja erősíti, akikkel tökéletesen gyurmázzák össze a Hot Chip ártatlan lúzerségét és a Klaxons sosem létezett nu rave-ségét a nyolcvanas évek popjának újabb megerőszakolásával. A szeizmikus hullámokként becsapódó basszusokat pedig tényleg hallanod kell, aztán repeat, és repeat, majd repeat… Tökéletes.
Az idei Heineken Balaton Soundon is vendégeskedő montreali elektró-duó új EP-t pottyant ki szeptemberben megjelenő harmadik stúdióalbumáról. A Business Casual beharangozójaként érkező Don’t Turn The Lights On június 28-án bújik ki a Backyard Recordings gondozásában, az új Chromeo dal remixerei pedig olyan nevek lesznek, mint Aeroplane, Carte Blanche, vagy Christian Martin. Minden bizonnyal a Zamárdiban fesztiválozóknak is elsütnek majd néhány friss felvételt az electro-funk kiskirályai, ezért első magyarországi fellépésükre nincs igazolt hiányzás!
A poszt jegyzésekor még javában húzzák a 40 éves Glastonbury finisét, viszont – a hiányzók nagy örömére – már jó pár produkció felvétele kiszabadult a videós megosztókra. A jelenlévők szerint az idén is teltházas angol megafesztivál csúcspontja és totális katarzist okozó előadása a Scissor Sisters-szé volt, akik az Any Wich Way című dalt, a napokban visszatérő, és új albummal jelentkező Kylie Minogue színpadra lépésével tették (pop)zenetörténeti eseménnyé.
A bazi sok hercehurca, ígérgetés és kiadópara után, most már egészen biztosan jön a Röyksopp Junior-jának nagytestvére, a Senior album. Az instrumentálisabb LP szeptember 13-án érkezik a Wall Of Sound/EMI jóvoltából, amihez egy mókás, kedvcsináló előzetest is leforgatott a norvég duó. Akarom mondani a vén norvég duó. És nekünk már trekklistának is van. 
Durva feszültség volt rajtam, hogy a kanadai Crystal Castles mit képes kihozni a zseniálisra sikeredett debütáló albuma után, hiszen Ethan Kath és Alice Glass 8-bites computerekből kipréselt hangzású lemeze a maga nemében minden igényünket kielégítette. A duó munkájának folytatásában egy hidegfutkosást és hangokba zárt szellemekkel teli koronggal tért vissza, ami feszült és irritáló stílusával egy újabb szintre emeli a Crystal Castles nevét.
Már a tavalyi Szigetes fellépésekor azt rebesgették, hogy Lilly Allen a visszavonulásra készül. Kicsivel később hivatalosan is megerősítette a hírt a fiatal MySpace-sztárocska, miszerint egy időre eltűnik a showbizniszből, és nem készít új lemezt. Persze nem tűnt túl hihetőnek a bejelentés, de valószínűleg arra senki sem számított, hogy Miss Allen egy ilyen szintű, és minősíthetetlen kollaborációban hallat újra magáról.
Kicsit megijedtem a Rocket videója után, hogy – basszameg kérem – a Head First-tel most tényleg elég langyosba lavírozott a Goldfrapp. Az album többszöri tüzetes lehallgatása után viszont egyértelműen harcba szállnék a lemezt lehúzó kritikusokkal, mivel a nyolcvanas évek diszkójának reneszánszát élő gombamód szaporodó előadók közül egynek sem sikerült egy olyan alapos precizitással kidolgozott anyagot maga után hagynia, mint Alisonéknak. Nem nagyon izgat, hogy a dalszövegek bugyután giccsesek, hiszen a nyolcvanas évek popjában szintén ez a rózsaszín füstbe burkolózó, habkönnyű fantasy adta az ívet a neonvámpírok keringőjéhez. Olivia Newton-John és Gene Kelly Xanaduja újraépült, kérem szépen…
A folyton vérző szívű Robyn a táncparketten folytatja szerelmi agonizálását. A svéd manófejű énekesnő Body Talk albumsorozatáról már beszámoltunk nektek, melynek első lemezéről már itt is a sort megnyitó videó a Dancing On My Own-hoz. És hiba újra sehol: Kleerup zenei szőnyegei tökéletesen kiegészítik Robyn keserédes hangját, a Max Vitali rendezte klip pedig igazi szenvedélyes táncparkett-orgia.
Valahogy megértem, hogy az örökifjú Páncél Vagina, Grace Jones nem engedi magától távol a rendező, és vizuál-művészként is rendkívül zseniális Chris Levine-t, aki legújabb Love You To Life című dalának videóját is készítette. Chris olyan rendkívüli érzékkel álmodta meg installációiban a Jones személyiségéből és zenéjéből áradó misztériumot, hogy azt biztosan állíthatom, senki másnak nem sikerülne. Legalábbis aki ott volt Grace Jones londoni, Royal Albert Hall-béli 6000 férőhelyes koncertjén, máig szuperlatívuszokban zeng a két művész forró kollaborációjáról.
The-PopFilter Art - 2009 - www.the-popfilter.com |
