A Sound utolsó napjára mindenki összeszedte utolsó erejét, megmaradt ital-, és egyéb stimulálószer-tartalékait, és a még ép agysejtjeivel készült a fesztivál egyetlen igazán vállalható – Röyksopp – , és a kötelező nagyon nagy nevű – Moby - fellépőjének koncertjére.
Kicsit megkésve bár, de itt a Balaton Soundos beszámoló többi része is. A fesztivál harmadik napjának headlinere egyértelműen az Orbital volt, amit a Kraftwerkhez hasonlóan megint csak fanyalogva vártam, de végül a Hartnoll fivérek show-jában kellemesen csalódtam.
A Balaton Sound harmadik napja volt számomra a fekete bárány, mert szinte egyetlen olyan koncertet se találtam, ami igazán lázba hozott volna. De egy véletlen folytán, pontosabban az Orbital elől menekülve bekeveredtem egy sátorba, ahol a brit Black Cherry lépett fel.
A fesztiválozás tipikus jelensége, amikor az ember első este frissen, fitten veti bele magát a forgatagba, és úgy szétcsapja magát, hogy a második napon csak vegetálni képes. Nagyjából ez történt velem is, így tegnap nem sok mindenre jutott időm, bár hozzáteszem, hogy ezt nem is bánom, mivel a tegnapi felhozatal egyébként is gyenge volt.
Már a tavalyi év is azt mutatta, hogy a Balaton Sound a legújabb “place to be”, idén pedig már az első nap megerősítette a Zamárdiban lévő fesztivál ezen státuszát. A mindenütt prémium-kategóriásként hirdetett rendezvény szépen csillogó cukormáza alatt persze néhol rohad a belseje. Én most megpróbálom – természetesen elfogultan, szubjektívan és részrehajlóan – bemutatni mindkét oldalát.
The-PopFilter Art - 2009 - www.the-popfilter.com |
