Túl hosszú zenei előélete ugyan nincs, de azt hiszem a jövőben annál többet fogunk hallani Kid CuDi-ról. Tavaly kidobott egy mixtape-et A Kid Named Cudi címmel és lényegében pillanatokkal utána Kanye West le is csapott rá. Közreműködött Kanye 808s & Heartbreak albumán, közben pedig első saját lemezén (Man on the Moon: The End of Day) is dolgozott nem kisebb arcokkal, mint Will.I.Am, Snoop Dogg, Just Blaze, Clipse, 88-Keys, Common és persze Kanye. Zeneileg igen változatos, a szövegek is jók. Hallgatásra érdemesnek találom szóval szerezzétek be! Első single cuccához (ami egy frankó electro alapon kapott helyet) a hivatalos klippen kívül az Axe is forgatott egy videót, íme hát:

(more…)

Miután Common csúnyán megcsalt Pharrellel, nem maradt más esélyem, mint Mos Def. A gyönyörű Mos Def, akit még csak látnom sem kell, hogy újból és újból belészeressek, elég bármelyik számának első versszakát meghallgatnom. Kezem-lábam keresztben már hónapok óta, hogy ez a tüneménye a teremtésnek nehogy valami őrültséget kövessen el. Most itt van. Már legalábbis a lemez. Beköltözött a telefonomba, és nem ereszt.

(more…)

Ha azt mondom, hiphop legenda, jó pár ember eszünkbe jut. Ha hozzáteszem, hogy Detroit, akkor mindenkinek egy név ugrik be: J Dilla aka Jay Dee. Felejthetetlen producer, rapper, megszállott lemezturkász és DJ. Szinte felsorolhatatlan, hány embernek és csapatnak készített zenét a lemezére, úgyhogy csak hasraütésszerűen néhány név: Common, Talib Kweli, The Rooots, Erykah Badu, A Tribe Called Quest, Phat Kat és természetesen saját csapata, a Slum Village. Ezen kívül összerakott egy közös lemezt Madlibbel is. Rengeteg remix is köthető hozzá. 2006. február 10-én hunyt el betegségben 3 nappal 32. születésnapja után, és 3 nappal Donuts című lemezének megjelenése előtt.

(more…)

A hét előadója: Common

A One Day után Common – ráérezve a zenében rejlő üzletre – felbontotta szerződését a Relativity-vel és a MCA Records-nál talált új kiadójára; Chicago-t pedig New York-ra cserélve vetette bele magát a Nagy Almában rejlő új kapcsolatok építésébe. Így ismerkedhetett meg olyan előadókkal, illetve zenészekkel, mint ?uestlove ( a Soulquarians központi figurája), D’Angelo, James Poyseur vagy Roy Hargrove. A ismeretségek és a váltás hozta el a negyedik albumot 2000-ben, amely az MCA gondozásában, de Common saját labeljénél, a Madame Zenobia-nál jelent meg Like Water For Chocolate címmel. A méltó elismeréseket köszönheti annak is, hogy dalaiban olyan témákat feszeget, melyek eddig egyetlen hip-hop előadóra sem voltak jellemzők, így pl. Time Travelin (A Tribute To Fela) című dalában tiszteleg a nigériai zenei legenda és politikai aktivista, Fela Kuti előtt. De legsikeresebbnek mondható zenéjét a The Light-nak könyvelheti el, amit Grammy-díjra is jelöltek.

A rapper következő dobásán az Electric Circus-on már olyan nevek tesznek hozzá, – az amúgy magában sem gyenge koronghoz – mint Soulquarians, a The Neptunes tagjai, vagy maga Prince. A legnagyobb meglepetés ám mégis az, hogy korábbi hip-hop stílusától elszakadva az elektromos rockzene háztáján kopogtat, sok-sok elektronikus motívummal felütve hangzását. Zenéje és eredetisége lenyűgöz mindenkit, 2003-ban be is zsebeli első Grammy-díját, melyet Erykah Badu-val közösen a  Love of My Life (An Ode to Hip-Hop) című dallal nyer el, a Brown Sugar filmzenéjéért.

2004 elején együtt dolgozik régi tisztelőjével, Kayne West-tel a platinalemezes The College Dropout-on, melyre a “Get Em High” közös daluk kerül fel, West GOOD Music kiadója prezentálásában; de ekkortájt táncoltatnak meg minket a Mary.J Blige-al rögzített Dance for Me-vel is.

A siker csúcsán jön ki Common Be albuma is, melyen Kayne mellett James Yancey (J Dilla) is közreműködik, olyan slágerrel bearanyozva ezt az albumot, mint a The Corner és a Go. A 800.000-es példányszámba elkelt korong alkalmán világra szóló díjátadó ünnepségen dicsőítik Common-t; szakmai körökben neves The Source Magazine és az XXL Magazine az utóbbi idők legkiemelkedőbb albumának nevezi a Be-t, valamint a 2006-os Grammy-n négy kategóriában kap jelölést. Na ez a nem semmi!

A következőként megjelent Finding Forever – a sorban hetedik – szerzői lemezén tovább folytatja a közös munkát Kayne-vel, de feltűnik társszerzőként még  will.i.am, Devo Springsteen és Karriem Riggins, vagy J Dilla So Far To Go-ban. West előre megjósolta, hogy az album tarolni fog az 2008-as Grammy Awards Legjobb Rap Album kategóriában, a megjelenés apropóján pedig Common gigászi élőkoncertet adott a kaliforniai Santa Monicában, a 3. Street Promenade-on, ezzel végérvényesen beírva magát a hiphop halhatatlan csillagai közé.

Egy utolsó interjú szerint rapperünk Q-Tip-pel lép közreműködésre a The Standard Common projektben, mely nagyrészét Tip jegyzi majd, de természtesen Kayne West keze sem marad ki a közös munkából. Common nyolcadik albuma az Universal Mind Control pedig 2008. december 9-én jelent meg,  Common híveinek legnagyobb örömére. Legalábbis amíg meg nem hallgatják.

Indulatból lemezkritikát írni nem a legbölcsebb dolog. De nem, nem, nem és nem, nem fogom vissza magamat, mert Pharrell Williams tönkretette a karácsonyi ajándékomat!

Ünnepélyes pillanat, nézem a borítót, úristen, mióta várom már, és most itt van, elindítom, és mi a lószar ez, úristen, ez nem az a lemez, összecserélték! Ezt éreztem, amikor először hallottam Common új albumát. A Be afféle mindenidők-lemez volt, én is akkor borultam Common lábai elé, aztán kollektíve folyt a visszaszámlálás a Finding Forever megjelenéséig, ami szintén nem rohadt ki a lejátszómból vagy 3 hétig.

És most mi van? Műanyag van, nyál van, és nem tudom eldönteni, hogy most akkor Common, az én Commonom vajon tényleg beadta az agyát a West-Williams Nagyvállalat zacijába, vagy ez az egész egy karikatúra. Cee-Lo menti meg az albumot, a többi használhatatlan polírszemét.

Utállak, Pharrell, utállak, Kanye West, pfuj, pfuj, pfuj.