Sok bokros teendőm közepette majdnem elvesztettem az utolsó emlékfoszlányt is, de most megpróbálom még menteni a menthetőt és összerakni azt, ami még megmaradt, következzen hát a beszámoló második, kevésbé hideg, és világsztároktól hemzsegő része.
Hosszabb címe nem is lehetett volna a Kasabian új albumának (előre félek a következő Arctic Monkeys-tól). De legalább fele ennyi idő végighallgatni. Elsőre úgy suhant át a fülemen mint egy rossz westernfilm, amit nem is nézek, csak úgy megy a tévében, miközben a körmömet reszelem és telefonálok is. Jó, mondom, lehúzzuk, mint a vécét, pedig ők aztán a szívem csücskei. Hál’ Istennek a sok rewind megmentette a helyzetet, így most mégsem lesz akkora a sujtás.
A kardozós, búzamezős rémisztgetés (Vlad The Impaler) után ilyen Piszkos Harry, dirty western agymenéssel rukkolt elő a Kasabian. A Fire videójában még egy kis Tarantino-utánérzést is megfigyelhetnek az ügyesek. A dalhoz ugyan nem sok köze van, de szerintem nem is ez volt a lényeg. Maga a szám egyébként szintén vegyes. Van abban is western (fejemben pörög A jó, a rossz, és a csúf) és tingli-tangli puttyogás, no meg sok Kasabian. A vokál akár a Processed Beats-ből is lehetne, de ez ugye már ismertető jegy, elnézzük. A Kasabian pedig igazán jöhetne már például Magyarországra koncertezni megint.
The-PopFilter Art - 2009 - www.the-popfilter.com |