Legalábbis a Blikk azt mondja, U2 koncert lesz fővárosunkban. Úgy hírlik ugyanis, hogy 2010 szeptember 8-ára lefoglalta a Live Nation a Puskás Stadiont. Azt mondjuk nem írták, hogy konkrétan a U2 miatt-e, vagy sem. Így aztán még bármi lehet, mert szerintem azért más zenekar is létezik, amivel meg lehet tölteni a stadiont. Tudod ez milyen, én nem iszok előre a medve bőrére. Örömkönnyeket majd akkor hullajtok, ha a lement a zárószám és a zenekar is a színpadról. Jövő ilyenkor.

Bréking #2 : a zene.hu szerint a Live Nation ilyenről nem tud. Megy még itt majd a ködösítés, úgy hiszem .

Hol Volt, hol nem Volt, Volt egyszer egy iciri-piciri fesztivál, Magyarország iciri-piciri városkájában, melynek iciri-piciri színpadján, iciri-piciri közönség előtt fellépett a 2000-es évek art rockjának krémje, az angol Art Brut. Ott Voltam én is ám és két szememmel láttam ám mi történt, megosztom hát most veletek!

(more…)

Gyerekek, amiről nem lehet lemaradni… Szomorúan értesültem, hogy a Solution önkéntesen stúdióba vonul, hogy megörvendeztessen minket az ígért nagylemezzel. Ezért holnap este(Péntek) nagy hepajt rendeznek a Trafóban, mellettük még adja az ívet a Turn Of Mind-meglátjuk miért is jelölték őket az év felfedezettjének a fonogramon-, karcol a Velvet Stab és a sort pedig a My Best Habit zárja. Szóval, aki csípja a metált, annak ott a helye!

A 2009-es év ötödén túllépve elérkezettnek láttam az időt, hogy átessek végre a tűzkeresztségen és elmenjek az év első külföldi koncertjére. Választásom a napfényes Kaliforniából származó Eagles of Death Metal-ra esett. Ami a nevüket illeti annak csak a fele igaz, mivel nem death metalt hanem színtiszta odabaszós garázsrockot játszanak, a Dürer-kertben lenyomott só után viszont nyugodtan aposztrofálhatjuk őket sasokként.

Az EoDM előtt a cuki londoni fiúkból álló The Haunt melegítette a közönséget new wave-nek titulált muzsikájával, a koncert vége felé haladva egyre zajosabb sikerrel: a gitáros Tears for Fears frizkója és a középpontba állított szinti megfelelt az aktuális trendnek, hatalmas 80’s flasht lobbant fel mindenkiben.
Még nem ért véget az átszerelés amikor megjelent a színpadon egy sötétkék nővérkeruhát, és piros kesztyűt viselő gyönyörű hölgyemény aki arra kérte az egybegyűlteket, hogy amennyiben van valakinél némi elszívandó növényke, az ne restellje kihagyni a zenekart se az élményből. Biztos minden koncerten bevetik ezt gaget, de mindenestre megadta az alaphangulatot: Jesse Hughes és társai  -akik szerintem egy majomszépségversenyen is jó eséllyel indulnának – színpadra lépéskor hatalmas ovációban tört ki az igen nagyrészt Erasmus diákokból álló közönség. A különböző médiacsatornákon szerzett információim beigazolódtak: Jesse-nek tényleg óriási személyi kultusza van! Néhány dal után már szűkpólós, napszemüveges lányok és fiúk tucatjai hevertek a lába előtt és repkedtek (crowdszörföltek) a szeme előtt. Nem hiába, meg is kapta mindenki amit várt: tempós, egyszerű, de ütős, pörgős rockzenét alig több mint másfél órában sok-sok klisével (“Jártunk már mindenütt a világon, de a magyar lányok a legszebbek!”), némi tétovázgatással (amikor pár másodpercre kiment a biztosíték Hughes zavarodottan fésülgette izzadt loboncát)  méltóképp lezárva a szettet a Brown Sugar és az I Wanna Be in L.A. slágerekkel. Még hogy 30 fölött nem rákkenroll az élet? Akkor az igazán!

A Ralph Myerz and the Jack Herren Band röviden kurvajó. Kicsit bővebben olyan, hogy akinek nem indult be legalább a ritmikus lábmozgása tegnap a hajón, az hazudik. Mert a “Lets’s rock!” felszólításra még a konszolidált menyecskéknek is rokkervilla formálódott a kézfejéből. Ott voltam, láttam. A Beck’Sperience és a hat éves Deck Attack iderángatta jelen korunk Kiss-ét Norvégiából, hogy a Táp Színház agymenése után rockdiszkót csináljanak az A38-ból. Olyan igazit, tudod a fényekkel, színpadmászással és fejrázással. No meg egy hatalmas pocakkal, mert az is nagyon ROCK!

Amikor a fedélzetre léptem, kicsit megijedtem. Mert a Táp Színház cirkuszát (nem viccelek, artisták is voltak) először nem tudtam hova tenni. De ahogy körbenéztem, mások sem, úgyhogy gyorsan átadtam magam a sodrásnak és az ütemeknek (mert nem viccelek, azok is voltak). Aztán már azon sem lepődtem meg amikor az Odüsszeiát véltem hallani mikrofonba mondva napszemüvegek mögül. Ilyen magyarórát minden gimnazistának, hejj!

Szusszanásnyi szünet és gyors átpakolás után aztán előbb sötét, majd nagyon sok fény a színpadon. Színek, tetkók és metálpólós emberek, aha, ez a Ralph Myerz and the Jack Herren Band. Ők aztán nem hülyéskednek, egyből a közepibe rákenról. Emlékszel azokra a show-metál videókra, amikor még csak kalóz MTV volt Magyarországon? Na olyan volt hirtelen minden. Mégsem volt az a rossz tribute band-érzésem, mint amikor egy Guns emlékzenekart hallok. Sőt! A Ralph Myerz egy hatalmas, élő rockdiszkó, a maga izzasztó frissességével. Lehet Mötley Crüe-póló a dobos-megmondóemberen, és ugrálhatnak úgy mint a Kiss, ez akkor is a Ralph Myerz, és eltéveszthetetlen.

Kaptuk a talpalávalókat egymás után. Míg a Queen Of The Night-ot, saját elmondásuk szerint is az ihlette, amikor Ralph nőnek öltözik, addig a Kill The DJ-ben már partigyilkos mészárlásra készültek. De a szerelmespároknak is küldtek egy szívhez szóló nótát. Szóltak is, hogy ez az egyetlen alkalom az összebújásra. Persze, akkor lehetett pihenni egy kicsit. Hiszen az egész koncert olyan volt, mint egy végeláthatatlan rock-áradat, amikor azt sem veszed észre hogy, helló, már leköszönnek a színpadról. Erős, képentörlő, eszeveszett rock and roll. Ralph úr hatalmas pocakja pedig, mint az est fénypontja örökre az agyamba égett. Aki sörhasat kíván növeszteni, róla vegyen példát. Egyszerűen tökéletes.

Hajó után még a Corvintetőre is sikerült elficcenni, éppen tanult kollégám távozását követően. Így azt még gyorsan leírom ide, hogy a Death Disco farsang vége is igen pörgősre sikeredett. Tündérekkel és ördögökkel körülvéve vígan üvölthette március elsején bárki, hogy: All I Want For Christmas Is Youuuuuuuuu. Villany fel.

A képeket Balázs Péter készítette. Köszi!

A Coldplay és a Killers koncertjére csupán 50 fontba kerülnek a jegyek.

(more…)

Ha holnap vízre szállsz, mindenképp legyen nálad egy váltás póló. Mert garantáltan annyit fogsz táncolni és ugrálni, hogy hazafelé minimum összeszedsz egy tüdőgyulladást ebben a hidegben, izzadt felsővel. Hiszen január 30-án még nem lehet temetni a telet akkor se, ha az A38-on este 8-tól a Che Sudaka csinálja a fesztivált. Európa kedvenc örömzenekara 4 lemezzel a háta mögött sem nyugszik. Nem először járnak már nálunk, és ha még nem volt részed ebben az őrületben akkor ne hagyd ki. A barcelonai menekültek mellett a Kistehén Tánczenekar és Dunkelblunt szórja majd a zenét. A hajó pedig ismét félő, hogy elsüllyed.

Avagy hogyan férnek meg egymás mellett gyilkosok és szuperhősök…

(more…)