A The Original Soundtrack címre keresztelt 1975-ös stúdióalbum eleve nem szűkölködött újításokban. Ezen a hanghordozón mutatkozott be a zenekar tagjai által kifejlesztett Gizmo, egy kis doboz alakú szerkezet, amely az elektromos gitár hangját hegedűhangzássá alakította. Roppant praktikus mütyűr volt, hiszen a szintetizátorok akkoriban nem voltak képesek nagyzenekari soundot produkálni, így viszont a Gizmo használatával költséghatékonyan lehetett vonóshangszerek hangzását visszaadni. Olyan zenészek, mint a Led Zeppelin, Paul McCartney és a Siouxsie and the Banshees is igénybe vették a Gizmo szolgálatait. Szintén ezen a lemezen kapott helyet az Une Nuit A Paris című ún. mini-rockopera, ami nagy hatással volt a 10cc egykori előzenekarára, a Queenre a fél évvel későbbi Bohemian Rhapsody megalkotásakor.

(more…)

„Ez egy mestermű! Mennyi pénzt akartok? Milyen szerződést akartok? Minden lehetséges, bármit aláírunk!” Nagyjából a lottó ötös megnyerése vagy a világbéke elérése valószínűségével említhető egy lapon, hogy egy vezető lemezkiadó fejese így lelkendezzen és zsíros, öt évre szóló szerződést kínáljon egy zenekarnak, mindössze egyetlen dal hallatán. Persze az esélyek máris sokkal kedvezőbbek, ha az adott zenekar egy olyan progresszív hangzású, ám populáris dallamú számmal áll elő, mint ahogy azt a 10cc tette az I’m Not In Love-val. Ezt az 1975-ös antiszerelmes gyöngyszemet meghallgatva még harmincnégy év távlatából is tökéletesen érthető, hogy a Mercury Records egyik nagykutyája miért csapott le ilyen gyorsan a dalt jegyző együttesre.

(more…)