A hatvanas évek második fele nem igazán feküdt Laine-nek. Először szólóművészként próbálkozott, Electric Strings Band elnevezésű kísérőzenekara élén, ám az erősítőkkel megszólaltatott vonósok hangzásával sajnos túlságosan megelőzte a korát. Később az Electric Light Orchestra világsikert ért el ilyesmivel, mint ahogy Laine ’67-es Say You Don’t Mind című szerzeményéből is slágert csinált ’72-ben Colin Blunstone (a Vissza a jövőbe Marty McFly-ja ezt úgy kommentálná, hogy „erre még nem vagytok felkészülve, de a gyerekeitek imádni fogják!”). Laine ezután különféle supergroupokban próbálkozott, amelyek közül a Cream egykori dobosa által alapított jazzrock formáció, a Ginger Baker’s Air Force kiváló kritikákat kapott, Londonban 1970-ben megtöltötte a Royal Albert Hallt, majd egy érdektelenségbe fulladt amerikai turné után feloszlott. Ám hősünk karrierjében véget ért a hullámvölgy, amikor 1971-ben érkezett egy telefonhívás Paul McCartney-tól.

(more…)

Mi Nagy-Britannia történetének legkelendőbb kislemeze? Persze, Elton Johntól a Candle In The Wind 1997-es verziója… amelynek bevételeit jótékonysági célokra fordították. Aztán a Band Aidtől a Do They Know It’s Christmas?… amelynek bevételeit szintén jótékonysági célokra fordították. Aztán a Queentől a kétszer is kiadott Bohemian Rhapsody… és, nem fogjátok elhinni, a második kiadás bevételeit jótékonysági célokra fordították. Ez mind szép és jó, hiszen a jótékonykodás nemes cselekedet, de mégis melyik volt az a kislemez, amely úgy a legsikeresebb, hogy az alkotói azért kerestek is rajta néhány árva petákot? Nos, Paul McCartney és egykori kísérőzenekara, a Wings ’77-es nagy dobása, a Mull Of Kintyre. A dalnak McCartney-n kívül volt még egy szerzője, bizonyos Denny Laine. Mégis ki ez a fickó, aki „csendben” társszerzőként jegyzi Anglia (ilyen értelemben) legnagyobb slágerét? Szólóban alig ismerjük a nevét, viszont a Wingsen kívül még egy zenekarban remekelt: ő énekelte egy másik korszak, a hatvanas évek brit inváziójának egyik emblematikus felvételét is.

(more…)