December 2-án, a hamburgi Color Line Arenában kezdte meg Good Evening Europe névre hallgató turnéját (2004 óta az elsőt a kontinensen) Sir Paul McCartney. A 16 ezres férőhelyű, zsúfolásig megtelt, óriási csarnokban rajongók még a színpad mögül is áhítattal hallgatták (mert onnan látni nyilván nemigen lehetett, legfeljebb a dobos csúnyábbik felét), ahogy az élő legenda szűkmarkúnak a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető, 160 perces műsorában végigszáguld majd’ fél évszázados pályafutása állomásain. Macca életében először eljátszotta vadiúj filmzenéjét, valamint – sokak határtalan örömére – egy bizonyos 1968-as Beatles-dalt, amit a ’90-es években még az Offspring is kölcsönvett.

(more…)

Engem néha komolyan meghat a punk zene. Főleg a deszkás. Én nem tudom miért van, de képes vagyok sírni egy-egy Blink 182, vagy Green Day nótán. Erre igazából a Szigeten jöttem rá, Offspring koncert közben. Mert olyan jó érzés volt azokra a dalokra ugrálni, amikért rajongtam 13 évesen. A szövegek pedig még most is mentek kívülről. Biztos azért morzsolom a könnycseppeket, mert a kiskoromat, a gimit kötöm hozzájuk,  nem tudom. De olyan kis nyersek, meg szabadak ezek a dalok, hogy jólesik hallgatni. Nem bonyolult, nem magasröptű, csak őszinte. Tessék itt van hát az Offspring és a Want You Bad.

Erre az Offspring-klipre elég sokat kellett várni, pláne, hogy az album dalai már tavaly nagyot csaptak a Volton. Viszont itt van, vicces is meg nem is, mindenki kicsit magába nézhet -- vagy inkább ne? -- botránkozhat vagy akár táncolhat is, mint a dobos a klipben. A kisfilmet  F. Scott Schafer és Sean Evans rendezte, nem eredeti, de a népbutulás mindig menő téma marad. A szám pedig marhajó akkor is, ha tavalyi, ezért már megéri megnézni-hallgatni.