November 7, 2009 - 11:56 pm Szerző LengyelG 1 Hozzászólás
Nincs mese, Pataky Attilának meg kell barátkoznia a gondolattal: mostantól kezdve a címben olvasható három feltétel együttes teljesülése esetén nem ő lesz az egyetlen helyes megoldás. A Bon Jovi ugyanis idén ünnepli debütálásának 25. évfordulóját, és New Jersey büszkeségei rendesen megadják a módját a jubilálásnak. Hamarosan két DVD-kiadvánnyal is összegzik életművüket: egy dokumentum- és egy koncertfilmmel, amelyekre néhány hét múlva külön kitérünk. Addig is, hogy ne vádolhassuk őket Aerosmith-izmussal („adjunk ki egy best of albumot, turnéztassuk meg, aztán egy koncertalbumot, azt is turnéztassuk meg, aztán egy újabb best of-ot, de most más címmel és borítóval, azt is turnéztassuk meg, közben néha kamuzzunk pár sort az állítólag készülő új lemezről, essünk le a színpadról, és vesszünk össze”) és Axl-izmussal („kirúgom az összes alapító tagot magamon kívül, de megtartom a régi nevet, tizenöt évnyi szerencsétlenkedéssel összekaparok egy lemeznyi anyagot, és elvárom, hogy megtapsoljanak, csak mert végre kiadtam valamit”), a fiúk időben, becsülettel elkészítették 11. stúdióalbumukat. A The Circle dalaiban helyenként részletekbe menő módon megidézik a múltat, helyenként pedig homlokegyenest szembemennek védjegyeikkel (az ellendrukkerek kedvéért: kliséikkel) és az elvárásokkal – egyik megközelítés sem áll nekik rosszul.
„Mit csinálsz szerda este?” – szegezte nekem hétfőn a kérdést a húgom. „Nézem a Doktor House-t!” – vágtam rá kapásból az evidens választ, amit a mogorva doki bármelyik más becsületes rajongója is rávágott volna a helyemben. De a tesóm nem hagyta ennyiben: „Azt fel lehet venni, gyere Beyoncéra, van két jegyem, és akivel mentem volna, az mégsem ér rá”. Így Cuddy doktornő tekintélyes hátsója helyett Knowles-ék Beyoncéjának nem kevésbé tekintélyes hátsóját voltam kénytelen szemügyre venni – már amikor a művésznő méltóztatta feltolni az említett testrészét a félházas Budapest Sportaréna színpadára, szinte Axl Rose-i magasságokban (vagy mélységekben?) mérhető több órás késés után.
Klaus Meinéék simán (vagy inkább: symán) megtöltötték a SYMA Csarnokot április 21-én, és sikeresen megidézték azt a korszakot, amikor a gitárriffek még gitárriffek, a gitárszólók még gitárszólók voltak, a verzék pedig ravaszul belemásztak a fülünkbe, hogy aztán a refrének kíméletlenül lerepítsék a fejünket. Vagy, ahogy Mickey Rourke karakterétől hallhatjuk A pankrátor c. filmben: „mielőtt az a p*csa Cobain jött és mindent elrontott” (elnézést a Nirvana-rajongóktól, csak idéztem). Bár a keddi rendezvény nem szűkölködött a kifogásolható elemekben, ezek egyikéről sem a Scorpions tehetett.
Ha van valami, amit rettenetesen utálok, és amivel engem a világból ki lehet kergetni, az az, amikor a kilencvenes évek borzalmas eurodance-előadói rockklasszikusokat gyaláznak meg. Ilyen téren a legkegyetlenebb visszaeső bűnözők a Scooter hidrogénezett hajú tagjai, akik szép sorban megerőszakolták Billy Idolt, a Kiss-t, a Supertrampet és a Status Quo-t (arról pedig nem is tudom, mit gondoljak, hogy utóbbi zenekar még asszisztált is saját megbecstelenítéséhez). De nem lopta be magát a szívembe az Alcazar sem, amikor a Genesis Land Of Confusion című zseniális hidegháborús lázálmából/szatírájából kölcsönvette a refrént, és hozzátette azt a sort, hogy “when you’re movin’ with Alcazar” -- mert így majd biztos többen rázzák rá a seggüket, ugyebár. Tehetség és intelligencia hiányában ilyen esetekben katasztrofális szokott lenni a végeredmény. Ezért amikor ajánlották, hogy hallgassam meg Haddaway Scorpions-feldolgozását, mert milyen jó, fel voltam készülve a legrosszabbakra. Vajon túl fogja élni a Wind Of Change, ha a What Is Love-os fickó ráveti magát? Aztán kattintottam -- és be kell vallanom, rendkívül kellemeset csalódtam!
Mai adagomban magyar vonatkozású dolgokat fogok megosztani Veletek. Megtudjuk, Szécsi Pálnak mi köze Jamaikához, Csongrádi Katának az amerikai hiphop-hoz, kedvenc egyfejű sárkányunknak a cseresznyefához – és így tovább.
1980 és ’81 számos váratlan sorscsapással sújtotta a rockvilágot és általánosságban az emberiséget: Bon Scott és John Bonham belefulladt a saját hányásába, Ian Curtis felkötötte magát, John Lennont agyonlőtték, Reagan elnököt és II. János Pál pápát életveszélyesen megsebesítették, Diana hozzáment Károly herceghez, Britney Spears megszületett. A sok rettenet közepette gyógyírra vágyott a diszkót megutáló, politizáló zenészektől megcsömörlő közönség. Amikor az REO Speedwagon 1980 novemberében kijött a Hi Infidelity albummal, nem is sejtették, hogy az a korszak egyik legfontosabb és legkelendőbb lemeze lesz, belőlük pedig megkerülhetetlen zenekar válik.
January 17, 2009 - 4:55 pm Szerző LengyelG 1 Hozzászólás
Budapesten a Scorpions! Budapesten a Scorpions! És, mivel három a magyar igazság: BUDAPESTEN A SCORPIONS! A klasszikus rock keményebb és dallamosabb alműfajában is nagyot alkotó, 1972 óta albumokat kiadó együttes végre ismét fővárosunkban koncertezik, és a meteorológiai előrejelzések szerint megrokkol minket, mint a hurrikán. A várva várt bulira április 21-én, kedden a SYMA Csarnokban kerül sor.
Arról egyelőre nem szól a fáma, hogy a 2007-es Humanity – Hour I album alig egy hónapja véget ért, másfél évig tartó világturnéját hosszabbították meg a fiúk, vagy ez már egy teljesen új koncertkörút, de igazából teljesen mindegy, a lényeg, hogy a hannoveri rocklegendák, az In Trance, a Holiday, a The Zoo, a Rock You Like A Hurricane, a Wind Of Change, a You And I és még számos más klasszikus dal szerzői és előadói itt lesznek karnyújtásnyi távolságra. Utoljára tizenhat éve jártak mifelénk, ki tudja, mi lesz újabb tizenhat év múlva, szóval kihagyni csak saját felelősségre!
